J.W. von Goethe: A rémkirály

Der Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? –
Siehst Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? –
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. –

»Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.«

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? –
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. –

»Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.«

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? –
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. –

»Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt.«
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! –

Dem Vater grauset's, er reitet geschwind,
Er hält in den Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.
______________________________________________

A rémkirály

Ki az, ki szélben, késő éjszaka
lóháton nyargal? Apa és fia.
A gyermek apja karjában pihen,
ki bizton fogja, tartja melegen.

Fiam, mitől félsz, mért vagy halovány?
A rémkirály az, nem látod, apám?
Palást a vállán, korona fején…
Fiam, csak ködfolt, mást nem látok én.

„Jöjj, kedves gyermek, jöjj és játssz velem,
szebbnél-szebb játék annyi van nekem!
A parton díszlik sok színes virág,
anyámtól kapsz majd aranyos ruhát.”

Apám, apám, nem hallod, mit beszél?
A rémkirály suttogva mit ígér?
Fiam, nyugodj meg, ezt csak képzeled,
a szél zizegtet száraz levelet.

„Te szép fiú, hozzám eljössz-e hát?
A lányaim oly régen várnak rád;
majd mulattatnak, ha leszáll az éj,
daluk és táncuk elringat, ne félj.”

Apám, apám, a királylányokat
nem látod ott a sötét part alatt?
Fiam, fiam, pontosan látom én,
a fűzfasor szürkéllik így, a vén.

„Szeretlek én, tetszik szép termeted,
s ha nem jönnél, erőszakot teszek.”
Apám, apám, a rém most elragad!
Ne hagyd elvinni, bántani fiad!

Megrémül apja, vágtába csap át,
Szorítja, óvja nyöszörgő fiát;
s mire nagy üggyel-bajjal hazaér,
karján a gyermek néma, már nem él…
________________________________________