Jacob Burckhardt: Az Agno-i völgyben

Im Agnotale

Süße Waldnacht von den Bergen steigt
Und es rauscht der Fluß in Träumen,
Und die Sonne, die zum Abend neigt,
Will die Talschlucht golden säumen.

Drüben schwebt ein Dorf am Bergeshang,
Schlummernd im Kastanienwalde,
Kühn getürmt! Haus über Haus, entlang
Jener steilen, dunkeln Halde.

Lockt's dich nicht? Ein Mädchenchor vielleicht
Sitzt dort unter Bogenhallen,
Zartes Stroh verwebend luftig leicht,
Während heit're Lieder schallen. –

Vorwärts! Allzuschön ist dieser Ort,
Laß die schmucken Mädchen weben,
Laß das Dorf, im Wald verloren, dort
Als ein süß Geheimnis schweben!
_______________________________________

Az Agno-i völgyben*

Hegyről erdő édes éje száll,
Álmait folyó csobogja,
És a nap, mely estbe hajlik már,
Völgy falát aranyba vonja.

Fenn lebeg egy kis hegyi falu,
Gesztenyék közt szunnyadozva,
Ház fölött ház, dőlt, sötét falú,
Fölfelé mind tornyosodna.

Nem csábít? Egy lánykar ül talán
Bolthajtások alatt ottan,
Fényes szalmát fonva mindahány
Kedvet lel vidám dalokban.

Oly csodás e hely! A lányait
Engedd szőni, éknek lenni,
Hagyd a falut, édes titkait
Veszni fák közt, s ott lebegni!
____________________________
*Agno: település Svájcban