Gólya repül az égen
fiókának visz ételt.
Csőrében egy nagy varangy,
a kis madár ráharap.
Kiáltozik a cinke,
párját hívja ízibe.
Jön is bíz a magasban,
veszekednek hangosan.
Íriszek is lengenek
szellő lágyan illette.
Méhecske száll virágra,
mézét most ám kiszívja.
De ni csak! Ott a fecske!
Villás farka billeget.
Hordja már a sok sarat,
szorgalmasan fészket rak.
Rigó úr távolról les:
vajon isten itt mi lesz?
Nézi, aztán megunja,
pitypang vár rá árokban.
Lepkék szállnak nevetve,
virágról falevélre.
Szárnyuk libeg boldogan:
jaj, de jó, hogy tavasz van!
3 hozzászólás
Kedves Magdi!
Csodaszép képek!
A kikelet a természetben elrejtett csodák
élednek fel írásodban!
"Lepkék szállnak nevetve,
virágról falevélre.
Szárnyuk libeg boldogan:
jaj, de jó, hogy tavasz van"
Jöjjönek minél hamarabb!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen Sailor!
Szeretettel üdvözöllek: Magdi
Kedves Magdi!
Nagyon szép, szinte dalol a tavaszi versed!
(bocs, de a gólyák nem esznek varangyot…mérgező a bőrük.)
Szeretettel voltam
Ica