Jaj de kemény

Jaj de kemény ha a lélek szerény,
Szívbe taposó merész legény.
Elbizonytalanodott tekintete a tied,
Fizikai léte pedig mérgezi az övét.
A szenvedélye falja fel szegényt.
Az élet a búja, hogy láncra veri sorsa,
Láncának a kulcsát pedig messzire dobta.
Értelme sincs így addig mindennek,
Amíg a minden semmissé nem válik benne.
Félelmetes, hogy mind ez megtörténhet.
Ahol fények gyúlnak ott lámpák aludtak ki,
S akik feladták azokat elvitte a sötétség is.
Ettől bűn a bánatuk, végzetük is láthatjuk,
Hogy kivérezni hagyták lüktető rideg alkarjuk.
Végig nézve ezzel csepegve eltűnő mivoltjuk!
Számukra valami nem könnyű vagy nehéz
Csupán csak egyszerűen lehetetlen.
Hogy szárnyak nélkül is repülhessenek
Egy amúgy szárnyakkal teli veremben.
Vergődnek csak önmagukba zárt ketrecben.
Mégis a legnagyobb bűnük az, hogy félik tudni amit szeretnek!