Jaj de kemény

Jaj de kemény ha a lélek szerény
Szívbe taposó merész legény
Elbizonytalanodott tekintete a tiéd
Fizikai léte pedig mérgezi az övét
A szenvedélye falja fel szegényt!

Az élet a búja, hogy láncra veri sorsa
Láncának a kulcsát pedig messzire dobta
Értelme sincs addig így mindennek
Amíg a minden semmisé nem válik benne
Félelmetes, hogy velük mind ez megtörténhet!

Ahol fények gyúlnak ott lámpák aludtak ki
S akik feladták, azokat elvitte a sötétség is
Ettől lesz bűn a bánatuk. Végzetük is láthatjuk
Hogy kivérezni hagyták lüktető rideg alkarjuk
Végig nézve ezzel csepegve eltűnő mivoltuk!

Számukra valami nem könnyű vagy nehéz
Csupán csak egyszerűen lehetetlen
Hogy szárnyak nélkül is repülhessenek
Egy amúgy szárnyakkal teli veremben
Vergődnek csak önmagukba zárt ketrecben.

A legnagyobb bűnük mégis az, hogy félnek tudni amit szeretnek!