EGYEDÜL
Az éjféli szürkület fátyola,
Bevonja az estét,
Szunnyad a tó, aranyvirág fonja
A parton a lámpa testét.
Suttog a nádas és suttog az éj,
Egy nevet – az ő nevét!
A lelkem megnyugszik, átjár a kéj,
A szégyen már elalélt.
ALONE
The noon's greygolden meshes make
All night a veil,
The shorelamps in the sleeping lake
Laburnum tendrils trail.
The sly reeds whisper to the night
A name– her name-
And all my soul is a delight,
A swoon of shame.
***
TILLY
Útra kél egy téli nap után,
A rőt, fagyos útra marhákat terel,
Hívja és vezeti őket,
A barmokat, Cabra felé.
Hangja meleg otthont súg.
Múznak ők és dübög a patájuk.
Zöld gallyal tereli őket maga előtt,
Füst lepi homlokuk.
Kösd ki a gulyát,
Az éjjel lobogjon a tűz!
Vérem feketén folyt,
S hullt a könnyem.
TILLY
He travels after a winter sun,
Urging the cattle along a cold red road,
Calling to them, a voice they know,
He drives his beasts above Cabra.
The voice tells them home is warm.
They moo and make brute music with their hoofs.
He drives them with a flowering branch before him,
Smoke pluming their foreheads.
Boor, bond of the herd,
Tonight stretch full by the fire!
I bleed by the black stream
For my torn bough!