Járj az élet útján!

Nézd!
Most, amikor félelem járja át a világot,
ott van előttünk a Krisztusi életút,
megjelenve léptei nyomán a múlt!
Az a múlt,
amelynek akkor oly sivár jelene volt,
oly kietlen érzésekkel tele,
mint roskadó homályon
az ábrándok szülte,
feledésbe csüggedt, hervadó lombok.

Mert hervadozó volt e világ mindenkor,
az ezredévek,
bár szabadságot hirdettek
azon semmibe fúló, ölnyi engedetlenségen,
melyben az ember látszatok szerint élt.
Csak mutatta oda
szívének nincstelen reményeit,
mert a világ önnön törvénye
örökkön lázadt az Isten ellen.

Láthatod, minden odavan,
s minden, ami volt,
mutatja e földön,
csúffá lett az ember kezében.
Csúffá még a remény is,
a hiábavalóság képzetén.
Mert minden, ami volt,
ami egykor létezett,
mára csak foszlányaiban él.
Úgy tesz a világ,
mintha haladna,
mintha keresné az Istent,
de hiába,
ha az szót fogadni,
szíve engedelmességéből önként,
mint a Krisztus, soha nem akart.

A világ járja az időt,
körbe-körbe róva az éveket,
de lásd, mit ér,
ha benne az ember
csak lázadt homályán él.
Hiába hirdet mindenkor reményt,
mutatva minden rabságán ünnepet,
mikor reménye
gúzsba köt milliárd szálain szíveket.
Ma fél a világ,
és hogy remélne, ha lehetne,
csak az Isten törvényeinek
engedelmeskednie ne kellene.

Óh, hogy hinne!
Óh, hogy remélne, ha lehetne!
De nézd, mit ér az,
ha harmóniát és Isteni akaratot
szívéből az Isten felé önként,
bensője vágyain nem keres.
Nézd,
az évek árnyain itt jár a remegés,
ma fél a világ,
egyre csak roskadozik,
vajúdva benne szótalan szavakon
a réveteg illat,
a halál illata.
Mert ha ki nem mondja is,
tudja,
hogy odavan minden összetákolt,
sorstalan emberi reménye.

Ma még van egy kis idő,
ma még hív a Krisztus járni az úton,
hív örökké élni e földön,
remélni milliárd éveket,
mint olyanok,
akik nem félnek megvallani
minden igaz reményük
vágyott törvénye szerint,
hogy létezik igazság,
hogy egy bölcs embernek
hinnie kell Jehova Istenben.

Óh, ember, ne félj,
ne oszd meg szívedet,
légy alázatos és szelíd,
mint a Krisztus,
ki itt járt e földön és tanított,
mert szerette Atyját,
szívének nem betanult vágyai szerint.
Óh, ember,
aki ma élsz velem e földi világon,
kérlek ne félj,
ne oszd meg szívednek vágyott rejlő otthonát!
Élj mint olyan, akiben élő a hit,
és töretlen a tenni akarás,
mutasd ki szíved érzéseit
az élet örök igazsága felé!

Ne félj felettébb soha,
mert zord idők jönnek bár,
de Te mutasd ki,
hogy tudtál emberré lenni,
emberré válni,
és járni a Krisztusi engedelmes úton
mint olyan, akinek él a hite,
és töretlen vágyain ott a tenni akarás!
Mert nekünk,
kik óvjuk az életet,
vágyainkban mindenkor ott éljen
és égjen a remény,
az a remény, amely a legdrágább véren,
a Krisztusén vitet az úton
Jehova Isten felé.