Járom a réteket

Járom a réteket,
felidézem az elmúlt éveket.

Kezdem a tulipán
bánatos, piros mosolyán,
ki azt üzeni, hogy talán
az élet szebb lesz ezután.

Most előttem a rózsa,
az elmúlás hírmondója.
Ahogyan a szirmok
szép lassan lehullnak,
a napok tovatűnnek
s az évek elmúlnak.

Amott virít a nárcisz,
ki oly vidáman énekel,
táncra perdül minden virág
s a mező színes dalra kel.

Ha még tovább nézek,
még szebb lesz az ének.
Ám ez már nem a rétek,
virágok színes világa,
csupán egy álom tűnő,
rég tündöklő varázsa.

Járom a réteket,
idézve múltat, az emlékeket.