lassan elveszik
szememben az arcod
kutatom fülemben
az utolsó hangod
emlékszel
pillanatmorzsák kergetőznek
szemed színe,
mosolyod íve
egy érintés az államon
borosta az arcodon
egy mozdulat csak
ahogy intesz
egy köszöntést
vagy búcsút
ma már mindegy
egy utolsó ölelés
néhány könnycsepp
lassan elveszítlek
félek
magam maradok
az idő könnyű
játékszerének
3 hozzászólás
Kedves Nurse!
Az érzés nagyonis ismerős…. szépen adod át…
Gratulálok!
Jodie
Köszönöm, kedves Jodie!
Ugyanakkor sajnálom…
Nurse
Nagyon tetszik a versed,Üdv:Szekelyke.