Mi rejlik a szívben, magam sem tudhatom,
Szeszélyes érzéseit ugyan dehogy uralom.
Van, mikor forrón, perzselő lánggal éget,
Olykor hidegen, megfagy benne az élet.
Néha csordultig teli könnyel és sebbel,
S van, hogy boldogságtól száll az egekben.
Gyakran vérzik, haldoklik csendben,
De valamikor dühöngve ordít a lelke.
Volt már, hogy csak üresen dobogott,
Nem volt benne semmilyen hatalom.
5 hozzászólás
Kedves Andrea!
Mi rejlik a szívbenß
Nehéz felelni rá!
“Néha csordultig teli könnyel és sebbel,
S van, hogy boldogságtól száll az egekben”
Gratukálok:sailor
Szép napot!
Megmagyarázhatatlan. Köszönöm szépen.
“Mi rejlik a szívben, magam sem tudhatom,
Szeszélyes érzéseit ugyan dehogy uralom.”
Szeretettel és érdeklődéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm ??
Mármint, kérdőjelek nélkül. Csak nem ismerte fel a smile-t.
Tehát nagyon köszönöm.