Miért érzem, hogy gondolsz rám,
egy bánatos éjszakán,
mikor unatkozol éppen
s lelked megérintem?
Miért van, hogy csodálkozol,
amikor éppen unatkozol:
hogy lehet egy elme ily szép,
tündöklése nem betegség?
Miért érzem, hogy azt hiszed,
barátod soha nem leszek,
elvetted tőlem a lelkemet
elmozdítottad a hegyeket!
Miért a sok szó és a gondolat,
milyen forrásból fakadnak,
épp elméből szóródnak,
álmaimban osztódnak?
Nos miért ez a sok miért,
küzdök a küzdelemért,
püfölöm a vészharangot,
vajon Te is hallod?
6 hozzászólás
Kérdések -pontosabban miértek sokaságsa. Biztosan hallja az a valaki 🙂
Nem hallja, mert nem akarja:( de én akkor is megkérdezem:)
"püfölöm a vészharangot"
Sokszor az nem hallja, aki miatt félreverik a harangot, akihez
hiába száll a sóhajunk. Sajnos van ilyen, és ezt nagyon szépen
érzékelteted a versedben.
Örülök, hogy olvastalak.
Hallom, mert hallanom kell, ez már egy légyottra lel..hallani..
Nagyon szép amit írtál. Sokat lehetne elmélkedni a gondolatokon.
De gratulálok! ismét.
Drága sleepwell
Szomorúan gyönyörű a versed.Hiszem, kinek íródott, nem csak hallja, érzi is!
Szeretettel:Kriszti
Nagyon köszönöm Krisztina.)