Műanyag dobozban
műanyag szív.
Nyomásra sípol,
ez is zene.
Idő és sav álló,
károsíthatatlan.
Gyertek,
játszatok vele.
Csak ti koptok el.
Újrahasznosított
szemétből van,
olyanból mint ti,
hulladékkal tele.
Gumírozott,
nem fog rajta semmi.
Gyertek,
játszatok vele.
8 hozzászólás
Elég érdekes vers, de nekem tetszik 🙂
Az újrahasznosított szemétnél ránk, emberekre gondolsz? Jó vers, érdekes a témája.
Rozália
Szia!
Versedről eszembe jutott valami! Muszáj megírnom Neked.
A suliban a rajztanárnőnek volt egy kedvenc diákja, egy fiú. 8. év végén kapott ettől a fiutól valamit… … valamit, amitől sírvafakadt. Amikor kérdeztem, hogy miért sír, kézenfogott, és bevitt a szertárba, és azt mondta:
” Négy évig azon voltam, hogy fejlesszem az esztétikai érzékét, a szép, és az értékes iránti fogékonyságát, és ezt kaptam Tőle!”… és megmutatta azt a műanyag rózsát, aminek az egyik levelén egy katicabogár ült… ha megnyomtuk a bogarat, zenélt a virág, a “Für Elise-t” játszotta…
A versed tetszett, gratulálok: Gyömbér
Kedves sanna!
Nagyon érdekes “íze” volt a versednek. Sokáig gondolkodtam rajta. Valahogy idegen volt a játékszívecske… de a versed valahogy mégis emberivé tette.
Igazán jó vers. Gratulálok: A.
Sehr köszönöm mindenkinek.
Gyömbér, nálam ütött a történet eg ypöttyet.
🙂
sziasztok
Köszönöm. Mostanában hasonló érzésem van nekem is. nagyon tetszik, megírtál most egy kicsit engem.
Mindenről lehet írni. Nagyon jó a fantáziád és szépen tudod előadni a gondolataidat.
Üdv. Kata
Kemény a kritika, de helytálló… Nekem a hipergiccses Valentin-napi "ajándék" áruk jutnak róla eszembe. Tetszik a versed, de azt hiszem, inkább nem játszanék ezzel a szívvel:P