Játssz

Játssz amíg lehet, ott van benned
a könnyed gyermekévek eltemetve.
Hajadból kibontotta a szalagot rég
a kóborló, az erre-arra hajlongó szél.
Játssz, amig incselkedik veled a vágy.
A mindennapok nem táncolnak veled,
az unalmas órák sem, csak a víg percek
ólálkodnak, táncra várnak szüntelen.
Nem csak benned van ott a gyermek!
Kéklő esti derengésben is újra zöld
a rét, itt-ott halovány a foszló délibáb.
Gyalog jár a szél, ne zavarja a csendet,
ne zavarja meg a hulló gesztenye sem
mely játszani akar, ha földre pottyan,
ha burkából kikandikál barna mosolya
hadd játsszon, amíg lehull tüskeruhája.
Ugye hallod, hamisan játszik a tücsök,
ócska már a húr, ősz van újra és hideg.
De látod, ott a kövek között szorong
kis viruló virág, szelíd türelemmel vár
az úton, hogy eltapossa a közelgő dér.
Játszik velünk a képzelet, játszunk újra.
Virágos szalagot kössünk a fűre, a fára,
hajadba szeretném én belefonni mindet.