Mily különös nyomor,
Mit az élet rejteget,
Az ember letűnt perceit,
Emészti az emlékezet.
Tűrni, mit nem lehet,
Mint gyümölcs a sorvadást,
Feszülni, mint íjhúr
Ha célratartva vár.
Elhalni, összetörni! A szögek!
Kereszt a földre terül,
Ha felhoztad idáig már,
Hát most rákerülsz.
Hányadán állsz? Felelj!
De mit is mondhatok?
Az áldozat hófehér oltárán,
Egy megtört test ragyog.