Játssz még egy csodás dallamot,
játssz még egy gyönyörű zenét.
Ennek a bolond világnak,
nyiss ajtót, tárj ablakot,
játszd el az élet értelmét:
az emberek erre vágynak.
Játssz még egy csodás dallamot,
játssz még egy gyönyörű zenét
az ébredező világnak.
Sűrűn múlnak a nappalok
de köszöntve karol az ég:
hol a dalok fényben szállnak.
Játssz még egy csodás dallamot,
játssz még egy gyönyörű zenét
ennek a csodás világnak…
A szél hangját, mely itt hagyott,
játszd az életünk énekét
a mindég születő mának…
11 hozzászólás
Kedves Márton!
Igazán válogatott szép gondolatokat foglaltál versedbe, elejétől fokozottan felépítve.
Minden nehézség, akadály és borzalom ellenére én is azt vallom: érdemes szép dallamokat játszani ennek a "csodás világnak". Jó volt olvasnai a versedet.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Legtöbbször a belső szememmel nézem és látom a világot, ami a közvetítő, igazi szemem mond az olyan is, de mégis szép, mert meg kell látnunk benne a magunknak való szépet, amellyel mindennapjainkat éljük és amelybe az ember, emberhez közvetítő elemei is benne vannak.
Látom és örülök, hogy világod úgy diktálja, úgy érzed, hogy érdemes adni a benső fölöslegeinkből egymásnak, "ennek a csodás világnak."
Köszönöm, hogy benéztél, olvastad és gondolataid megosztottad, nemcsak velem, hanem másokkal is..
Szeretettel, Inda.
Kata Kedves!
Nem titok, de miért az örökölt, családi nevemen szólítottál meg, talán tudsz valamit?
Köszönöm ezt is és szép hetet kívánok, napfényeset.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Bocs' – de szemüveges vagyok, és a Martont én Mártonnak néztem az apróbetűs oldalon.
Nem, nem vagyok beavatott, semmi mást nem tudok a családodról, mint amennyibe beavattál bennünket.
Köszönöm, hogy napfényes napot kívántál, azt hiszem, már nagyon rám fér. Épp most tettem föl egy árvizes verset, amiből már elegünk lehet.
Neked is napfényes napokat kívánok
szeretettel: Kata
Szia Inda! 🙂
Ezt kicsit magamra vettem, ha nem baj. 🙂 Ezért énekelek. 🙂 (még).
Nagyon tetszett a vers, igazán építően tudsz elmélkedni. 🙂
Nekem mindenképpen jólesett, megerősített abban, hogy énekelnem kell. 🙂 És persze a sírig. 🙂
Jóóóóóóóóóó ez a vers! Nagyon jóóóóóóóóóóóó! 🙂 Köszönettel tartozom a megerősítésért. 🙂
És remélem ébredezik a világ! Én azon vagyok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Számomra nagy öröm, hogy valakinek így közvetve tudok átadni erősítést, rálátást az útjára. Lehet megérezted, de rád gondoltam, amikor ezt a nemrégen született versemet feltettem.
Mindannyiunkra kötelességet rótt a születés és azt teljesítjük a sírig, de az itt hagyott nyomunkkal még utána is.
Énekelj, dalolj, mert nemcsak a magad lelkét repíted a szférák felé, hanem a másokét is…
Örülök annak is, hogy magadra vetted, így is akartam,
szeretettel Inda.
Szia Inda! 🙂
Nagyon köszönöm! 🙂 Azt hiszem, ezt nem csak én veszem magamra. 🙂
Alig van ember, aki úgy lát engem, ahogy kell, ahogy én szeretném. Te vagy az egyik. Rajtad kívül csak egyetlenegy van, aki ért engem teljes valómban. 🙂 És nagyon. 🙂
Köszönöm, hogy utat mutatsz nekem! 🙂 Nagyon értem! 🙂 És nem szeretnék hülye lenni! 🙂 Az "út" az út. 🙂 Járni kell! 🙂 És fogom. 🙂 Ezzel örömet szerzek, és örömet kapok. Ebben egészen biztos vagyok. Nem is hiszem el. Mesés. 🙂 A mesékben meg hinni kell! 🙂
A "köszönöm" az kevés. Nem is tudom mit írjak. Talán azt, hogy örülök, hogy értesz, megtiszetlő. Aztán most befogom a szám, hallgatok, inkább kitekintek a fényekre, mert annyira szépek! 🙂
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
igazán szép dallamos, tempós vers
gratulálok
Kedves András!
A dallamot a élek-ember, a tempót, ütemet a szívem adta, ilyen egyszerű.
Köszi, hogy belátogattál és olvastál.
Légy a vendégem máskor is.
Üdvözlettel, Inda.
Szia Inda!
Én úgy gondolom, a dalgyermekek nagy része talán hasonlóan születik mint az embergyerek.
Szükség van valami olyan földöntúli pluszra, amely nélkül képtelenség lenne zenét fogalmazni. És míg az a pici, de elengedhetetlen többlet megadatik, addig soha nincs "utolsó dal". Bolond a világ.., hát bolond, viszont, ha a "dal" elhallgatna abba talán bele is őrülne a világ. Ezért is fontos játszanunk "gyönyörű zenét"…
Üdvözlettel: ultraviolet
Üdvözöllek ultraviola!
Valamikor megpróbáltam a komponálást is, de inkább a zeneszövegeknél maradtam, a zeneszerzésre, mint mindenre születni kell és egy jó nagy marék tehetség is kell hozzá.
Szerintem az életben egyszer fokozódik valami, aztán kezd lassan letisztulni a hitünk és a képzeletünk és végül minden olyan szépnek tűnik, aztán azért jajgatunk, hogy miért nem láttuk ezt, vagy azt előbb szépnek, vagy annak, ami az időben nekünk már elfogadható.
Zene, dal nélkül el sem tudnám képzelni az életem, mondhatnám úgy is, hogy a zenébe és a dalba születtem bele. Már Édesanyám szíve alatt hallgattam a zenét a nótáit. Még most is nótázik, 91 évesen s én is szintén "fújom", dalolom a magamét.
Köszi, a hozzáállásod, véleményed, mert bizony úgy igaz.
Üdvözlettel, Inda.