Szabálytalan ez a játék,
nem ér a nevem.
Bújócskát játszik velem
sötét éjszakán a szerelem,
nappal hintáztat,
hullik a pillanat,
ha hazafelé tart
a játszótérről csendben,
a bíborszínű este.
Csillagokban kapaszkodom
az ég kárpitján.
Úgy alszom el,
mintha te ringatnál,
újra szemembe szórnád
a homokot, csak játékból,
szabálytalanul, mint akkor.
Játszótér
By oroszlán
10 hozzászólás
Szép nosztalgikus vers.
Felvillannak az elmúlt kedves pillanatok… 🙂
Örömmel olvastam, Ica drága.
ölelésem
Ida
Köszönöm drága Idám, hogy figyelemmel kíséred a verseimet.
Nagy öröm nekem, hogy tetszik.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Kedves visszaemlékezés gyermekkorra. Könnyedén lépkednek át soraid egyikről a másikra, jó olvasni a verseidet, tisztán fogalmazol, szép képeid vannak.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm kedves Kata a soraidat, amit örömmel olvastam.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
´Csillagokban kapaszkodom´
…az emlékek égboltján!
Szeretettel:sailor
Örülök a látogatásodnak kedves Sailor.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Az emlékek mostanában engem is sokat foglalkoztatnak. A tieid egy szürrealista festménybe illenek, nagyon szépek:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Örülök, hogy megláttad a vers mögött, hogy több van, mint egyszerű gyermekkori játszótér. A második, vagy mondhatni a vers végén arról a szerelmi játszótérről szól, ahol elvakított, becsapott lettem.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Gyönyörű visszaemlékezés a gyermekkorra…de szép is volt…
Nagyon tetszett !
Szeretettel ölellek: Zsu
Ha nem is gyerekkori, drága Zsu eléggé fiatalkori szerelemre gondoltam a versemben.
(Egy megadott címre írtam)
Ölellek szeretettel: Ica