Játszótéren nyugszik nyargaló alakom,
Leheletem löki a szárnyaló hintát.
Ruhás szellem lettem meztelen talajon,
Letörlöm a szívről az áltató tintát.
A bársonylelkű békéről égve értesülök,
Míg a borostyán homokkal eggyé lényegülök.
Talpam alatt fut a pajkos mókuskerék,
A hajnali harmattal megtörik a mozsár.
Egyenjogúvá válik a tompa cseléd,
Ma arany termést hozhat a kolduló kosár.
Asszonyt ölelek, és gyermeket táplálok,
Dér csípi az árvát, meg sosem hátrálok.
Gyümölcs ajkú lányokat csókolok tarkán,
Süket tapogatózás minden idézet.
Formabontó fáklya a trambulin sarkán,
Megsemmisül vele az előítélet.
Szomjazó lábaknak én vagyok a haza,
Egy személyben Sátán s a Teremtő Szava.
Rám nehezedik egy gyilkos, áldó kéz,
Így bóbiskol el a naiv játszótér.
2 hozzászólás
Érdekes önéletrajz:-) nekem kicsit olyan, mintha véletlenszerűen követnék a sorok egymást és annyi lenne csak a kapocs köztük, hogy rímelnek. Aztán 2. olvasásra már látom a játszóteret, de téged csak halványan, pedig az író jobban érdekelne, mint a díszlet.
Üdv: Áfonya
Szia Áfonya!
E vers célja pontosan az volt, hogy egy bódítószer hatása alatt lévő személy látomásairól tudósítsak, ezáltal összemossam a valóság és a képzelet képeit.
Tehát semmi köze a konkrét értelemben vett önéletrajzhoz.
Természetesen én vagyok az író, de szándékosan nem akartam "megmutatni magam", így akarom a mondandót sejtelmessé tenni.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás