Üres volt a játszótér, csendes.
Sokáig néztem akkor az eget,
emlékszem csillagokat láttam.
Egy marék homokot szorongattam kezemben
és éreztem ahogy ujjaim közt elfogy
és éreztem, hogy öreg vagyok.
És oly végtelenül egyedül voltam…
Játszótér
By inanis
2 hozzászólás
Kedves Inanis!
Ez valamiért borzasztóan magával ragadott! Pedig nincsenek benne költői eszközök vagy rímek, mégis számomra filozofikus az egész… Az egyetlen kivetnivalót a 'lenni' ige ismétlésében látom (vagyok, voltam).
Köszönöm, örvendek, hogy tetszik.
Üdv, inanis.