Romantikus szavak, nem szavak, jelek istenek énekében
Jer, üljünk le egy szóra
Üljünk ide egymás mellé
Nem messze anyanyelvünktől
Oly szomorú, magányos
Agyagom edénye,
Jazzig hunkori íze
Könnyeimben
Megértenéd szavaim,
Megértenélek
Mindenki itt keresne
Gölöncsér szemeiben
Egymással beszélgetnének génjeink
Közelebbről nyomokat hagyó
Perceik nem éltek másvilágban
Repedt tenyerekben
Lüktető agyagból
Annyi fényt szórtak,
Hogy még most is
Holtaink lábainál
Anyanyelvünkön
Túlvilági fénnyel
Világítanak
Megértenéd szavaim
És megértenélek
Énekünk fent
Madarak hangja
Színeink szivárványszínei
Szívem ugyanott dobog
Agyagban vésve szeretettel
Piciny vagy nagyobb nap
Horzsolt tenyerében
Hosszasan beszélgessünk
Összegyűjtött szeretettünkről
Végét nem érő mozgó
Marék földben, időről,
Mi ketten még maradunk
Megértenéd nem messze
Anyanyelvemtől
Oly közel még szomorúbb
Agyagban edényed
Ízében világomat