Szemedben jégcsapok lógnak.
Fázok, ha rád nézek.
Könnyeim megfagynak, ha utoljára ölelsz.
Kirepedt ajkaim téli csókjaidtól sírnak.
Fázok, ha megérintesz.
Jégszobor vagy,
néha tényleg elérhetetlen.
Fagyos tekintetedtől leszek én is kegyetlen.
Fázok tőled,
menekülnék ma is,
holnap is.
De mi tart vissza?
Szakíts, ha bírsz!
1 hozzászólás
szia Hanna!
nagyon eredeti az ötleted, a jelképet szépen körüljárod-már-már megolvasztod, a végét viszont szerintem kicsinyt összecsaptad, nem illik a vers hangulatához, a dőlt betűk pedig zavaról. A képeid önmagukban is hordoznák a dermedtséget.
Üdv: Cal