Jelek

A nyár elontja fényeit, bogozva
az éjszakákon át szerelmeket,
hunyorgva küldi szét a csillagokba
a földi léttel áradó jelet.

Üzenve száz parányi lüktetését
a szíveinknek így az ég felé,
mutatva készakarva, semmi kétség,
e kék golyón a tér az életé.

Jelünk az űrlakók veszik, s megértik,
milyen csodás varázs a lét maga,
azóta vissza is ragyogja váltig
a kozmoszunk megannyi csillaga.

Ha űrhajóik erre járnak éppen,
marad nyomunk a nyár után a télben?