Jelek

1 kép Idő

Elém tűnt, mint színes látomás kínálja magát
az idő, mely fogva tart, el nem múló pillanat.
Sorsnak ezernyi csillaga, úton áradatát
beragyogja napjaink, mint örök nyomdokunkat.

Valami édes-keserűség végig elkísér,
oly jó felidézve emlékezni, mi az élet,
mosoly és könnyek zápora, napra évet ígér
Beérve az ész, akarat, tettek vágya képet.

2. kép Teremtés

Mely országba én érkeztem meztelenül, pőrén,
még az ember is nyögött, ölelve hozzám szökött
szabadságról álmodó tudat, nép kikötőjén
bízva, hogy építsem hazám, mely kíntól küszködött.

Reggel és napnyugta között, épült a kurta éj,
dalolva test és lélek, együtt romok tetején.
Nap hírnöke lettem, erőktől edzett habtaréj,
teremtve varázshegyet, a végtelen mezején.

3. kép Merj!

Biztonság elkopik, ha az óra nem úgy ketyeg,
miért hisz' időtálló rúgója az ép része,
még nagy mutatója, most rossz irányba tévelyeg,
ilyen a körforgás fájó törvényszerűsége.

Csak merj felállni a lépcső legfelső fokára,
ha nem tántorít el a szó hazának hűsége,
csak merj eredni a feltámadó szél nyomába,
bármit is súg szíved, csak merj, így nem lehet vége.