Üzenetet ró tenyerembe.
Megnyugszom
és nem lázadok…
Zsákba gyűjtöm lomjaim,
mit sorsom ráhagyott.
Porba csavart lépteim
nyomát nyalja a szél.
Sziszegve szólít onnan
hol a karcsú torony
a sebes mennyig ér.
Mint titkos képletet,
bontogatom a jeleket,
hogy lábaim
merre is vigyenek.
Békesség ez!
Isten keze imát vés keresztemre.
3 hozzászólás
Kedves Tímea!
Nagyon szép elmélkedés!
Üdv:sailor
Kedves Timea! Annyira értékes kis vers, hogy ha nem haragszol elmentem magamnak. Én ilyent nem tudnék írni. Gratulálok. Éva
Nem haragszom!Köszönöm a kedves szavakat!