Jó a lecsó nyáron,
csacsogja a párom.
Kell bele sok hagyma,
ezt te ki ne hagyd ma!
Aztán zöldpaprika,
hasáb, vagy karika,
abból kell ám jó sok,
mondanák a jósok.
Piros paradicsom,
a lecsónknak lelke,
csapjuk bele gyorsan,
darabokra szelve!
Most jön csak sorolnám,
ami hab a tortán,
lecsókolbász bőven,
sercen serpenyőben.
Már majdnem igazi,
csak tojás kell neki,
elbír ötöt-hatot,
de hétnél maradok.
Ki ne hagyjuk a sót,
s minden belevalót
hozzáadva végül,
rotyogva elkészül.
Gőzöl tányéromban,
elfogyasztom nyomban,
friss kenyerem szelem,
azzal együtt eszem.
Ha jó az étvágyad,
máris megkínállak!
Lakmározzunk vígan,
jó a lecsó, így van!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Én is szeretem a lecsót, jó azt nyáron főzni, én azonban egy idő óta, a vége felé még egy evőkanál rizskását is teszek bele, nem sokat, hiszen nem vagyunk mi kínaiak! Az biztos, hogy a lecsókolbászt nem szabad belőle kihagyni, jól tudod, hogy friss kenyérrel jó a lecsó! Majd sietek és megfőzöm ebédre!
Jó étvágyat kívánok hozzá.
Tetszett a főzőcskéd!
Kata
Kedves Kata!
Nagymamám mindig rizzsel csinálta a lecsót… tudott valamit… pedig ő 1906-ban született és az őseitől így tanulta… gyerekkoromban azt hittem, hogy a lecsót csak így lehet elkészíteni…
De én mindenféle receptet támogatok, ami lecsóról szól.
Köszönöm az értékelést! Csak úgy váratlanul eszembe jutott a Szabó család című rádiójáték-sorozat, ami 1960 körül indult. Abban Gobbi Hilda állandóan lecsót főzött ebédre… 🙂 Emlékszel?
Szeretettel: alberth