JÓ nekem !

Szemed csillogásában lebukva,
búvárként csobogok.
Szerelemvízesésben
forgok,
forgok,
a boldogság némán ölel.
Tündérek táncát járom,
lassan emelkedek,
szárnyalok,
itt lüktet
velem,
simogat,
hevesen ölel,
légszomjban hörgök.
Kitörő alvó vulkán
parazsa tetőtől talpig 'borít,
elernyedt lebegés,
puha selyemtakaró,
fehér köd,
végtelen megnyugvás.
Élted bennem,
szerelmem…
De JÓ nekem !