Joachim Ringelnatz:
Aus
Nun geh ich stumm an dem vorbei,
Wo wir einst glücklich waren,
Und träume vor mich hin: es sei
Alles wie vor zehn Jahren.
Und du bist schön, und du bist gut
Und hast so hohe Beine.
Mir wird so loreley zumut,
Und ich bin doch nicht Heine.
Ich klappe meine Träume zu
Und suche mir eine Freude.
Auf daß ich nicht so falsch wie du
Mein Stückchen Herz vergeude.
Aus: www.projekt-gutenberg.org
|
Joachim Ringelnatz:
Vége
Sétám oda visz el némán,
Hol eltölt üdvünk képe,
Elragad a képzelet: bár
Úgy lenne, mint tíz éve.
És szép vagy, gyönyörű képzet,
És oly hosszú a combod.
Loreley-i bús közérzet,
Bár nem épp Heinét vonzod.
Becsukom komor álmaim,
Keresek új ízeket.
Nehogy úgy, mint te, oly talmin
Pazaroljam szívemet.
Forrás: www.projekt-gutenberg.org
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Érdekes gondolatok. Leginkább az fogott meg, hogy:
“Becsukom komor álmaim,
Keresek új ízeket.
Nehogy úgy, mint te, oly talmin
Pazaroljam szívemet.”
A szerelmes ember azt hiszi, hogy csak vele szép az élet, ha nem őt választják, akkor azt elpazarolják.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!