Jobb lenne nem létezni,
A sok rosszat, bánatot elfeledni,
Elaludni és fel nem ébredni.
Álmodni, hogy minden jó,
Sikeres és nekünk való.
Hibátlan és arcunkra mosolyt hozó.
Ha az emberek nem veszekednének,
Több lenne a boldog, vidám lélek.
Nem léteznének félreértések.
Barátságok születnének, és fennmaradnának,
A kapcsolatok meg nem szakadnának.
Egymás szavára szeretetteljes szavakkal válaszolnának.
Ha nem lenne erőszak, agresszió,
Azt mondhatnánk, ezen a Világon élni jó,
És nem lenne senki sem szomorkodó.
Tégy jót embertársadnak, ne bántsd őt,
És meglásd, elérkezik még a szebb jövőd.
Mert az ki segít másnak, csak jót ad,
Saját maga is jót kaphat.
3 hozzászólás
Sajnos egy igazi írónak mindig vállalnia kell a kritikát, akkor is, ha az negatív.
Nem az a megoldás, ha menekülsz és kitörlöd magad, hanem az, ha bebizonyítod mindenkinek, képes vagy minőséget kiadni a kezeid közül.
Mellesleg én őszinte vagyok veled, szerintem nem vagy tehetségtelen, jó vannak formai hibák a verseidben, de ezeken lehet javítani és én úgy látom képes vagy fejlődni.
Az egyetlen tanácsom az volna, hogy tágítsd ki jobban a horizontod és próbálj olyan témákról is írni, melyek nem közvetlenül rád vonatkoznak.Hogy másoknak is érdekes legyen olvasni.
A gondolataid mind szépek, sajnos túl idealisták, hogy valaha megvalósuljanak, de érdemes rajtuk elgondolkozni.
Na ennyit körülbelül,gratulálok!
Üdv.:Tamás
Nem igaz, Tamás nincs igazad.
Én nem vagyok semmihez és senkihez se jó. Nincs semmihez sem tehetségem…
Elköszönök, és eltűnök
Befejeztem mindent… Viszontlátásra……………..