Többé nem vagyok siheder, a húszas éveim közepén járok,
Fantáziámat el sosem kerülték a gyerekes hóbortok, s kétes hírű lányok
Sokra vágytam, ennek ellenére mindent magamba fojtottam,
Volt, hogy irigykedtem másra, a sikerért mégsem dolgoztam
Nagy bűnt nem követtem el, a szégyen viszont egyfolytában mart,
A tükörben elképedtem az ábrázatomtól, a legtöbb vonásom zavart
Jó ember vagyok-e, vagy egy önző, semmirekellő lelki beteg?
Szorongok, mert érzem, alattam a föld is megremeg!
Indulni akarok,
Varázsszőnyeg szálljon el velem, vagy rakéta röpítsen messzire!
Betelt a pohár,
Itt már nem leszek kíváncsi senkire!
Bocsáss meg, elragadott a fájdalom, rabjává tett a halálvágy,
Koporsóra emlékeztet a kertben egy virágágy!
Takarjon el a lepel, gyűlölöm a kort, melyben élek,
Megvetem magam és az egész századot, ebből többet én nem kérek!
Nem értek egyet a meggyőződéseddel, lesújt a világnézeted,
Undorodom az álnőiességtől, a ferde hajlamoktól, nem fogok kavarni
Rosszabb ez, mint egy antik tragédia végzete,
Most jobb volna meghalni!
Sújtson le egy fejsze az égből, ne kíméljen a hideg fém,
A boldogság rögeszme, az egyensúly nem lehet enyém!
Éhező gyermekek, rabló politikusok,
Féltékeny szerelmesek, együttlétek a látszatért,
Megélhetési gondok….!
Tudod, egy dolog számít: A bácsi zsebe legyen tömve!
Túl sok kedves dologról lennék kénytelen lemondani egy csalfa álmomért,
Úgy érzem, az összes keserűséget magamba zártam,
Itt állok félve s összedőlve!
Légy irgalmas, add meg a kegyelemdöfést,
Még magam is tagadom, mennyire szeretlek!
Ötszáz falat kevés volna szétrombolni,
Ennyit visszhangoznak mind, szeretlek!
Mert ennyit ér az üzenet,
A lényeget elmondták, szeretlek!
Kevés lennék ehhez,
Csak az érzés lehet nálam erősebb, szeretlek!
Kard, vágd el a torkom,
Vérezzen, mint ahogy feltör egy szökőkút!
Vérem folyama igazolja a becsületemet,
A becsület igazolja a jogos halált!
Kábultan fekszem, miért nem érzed át hevületemet?
Miért nem értesz meg?
Jobban tisztelhetnél engem, o, kismadár!
Ne sírj értem, lesz még tán holnap,
Ha nem, az sem számít!
El kell hát viselnem,
Hogy ő percenként énellenem lázít!
Guillotine, ennyi a megoldás, esetleg kerébetörés!
Örök tompultság, miután felhangzik a végső nyögés
Haragszom a világra, dühöm fel nem oldható,
Az elhatározásom meg nem bontható!
Pusztuljanak a Gyurcsány-félék, a tolvajok, a gyilkosok,
Kik egy célért születtek meg, hogy mindnyájunkat tönkre tegyék!
Jöjjön el az Isten, tegyen igazságot, ezért vinnyogok,
Valahol látom a kiutat, ma még elfödi a szemét!
El kell fogadnom magam, aztán téged, megszállottságoddal együtt,
Segíteni szeretnék, először magam körül teszek rendet
Nekünk elkerülhetetlen a találkozás, egy tőről fakadunk, ez egy ügy,
Csókot, mely sokáig tart, nem többet, epekedem utána, s csendet!
Ölelj át, nem érdekel a külsőség, melegíts fel nemes áramlásoddal,
Számolj le végleg a kígyókkal, rezgő árulásukkal!
Kicsim, elérkezik az idő, határtalanul boldogok leszünk,
A hitetlen sötétség nem fog felfalni,
Száz évig is élünk fiatal szívünkkel,
S nem kell meghalni!
7 hozzászólás
Megnyogodtam. A vers végén, mégis csak ott van a remény!
Juli
Szia Tamás!
A versed elején az elkeseredettséget olvastam ki, a végére hála az égnek finomult!:-)
Élni kell, és remélni!
Szeretettel:Selanne
Kedves Juli és Selanne!
Köszönöm, hogy megint nálam jártatok.
Szerencsére nincs semmi baj, csak akkor nagyon rossz kedvem volt, de szándékosan adtam neki pozitív véget, hogy ne csak a kesergés és az önsajnálat hangozzon ki belőle.
Tamás
Igen, nagyon fontos, ha valaki úgy érzi, minden rossz körülötte, s már mindennek vége, bízni kell és reménykedni, s rendbe jön a sorsa. A versed végén ezt lehet érezni.
Azért kicsit több időbedobással jobb formát is adhatnál a verseidnek, mégtöbbet érnének.
Szeretettel: Kata
Kedves Tamás!
Nekem semmi bajom a formával. nekám már régen elegem van az optikai csalódásbol.
Ha mindig, csak a kinézés számitana, akkor az emberek nagyon rövid ideig volnának együtt, és még rövidebb ideig boldogak. Őszintén megmondva, a vesed olvasása közben, nem is vettem észre a kinézetét, és ha verset hallunk, akkor sem a kinézése hat ránk, hanem a tartalma. Én tudom, én nem egy tanult versíró vagyok, de az eddig életemben is mindig az volt a fontos mi a tartalom, habár bizonyos esetekben, a csomagolás sem árt.
Nekem nagyon tettszet mind a kettö, de mint mondtam, ez csak az én szerény véleményem, Sajnos nem szakvélemény.
üdv Toni
Kedves Kata!
Én természetesen nem vagyok elfogult önmagammal, ezért is írtam már a bemutatkozásomban, hogy szívesen veszem a tanácsokat.
Belátom a fontosságát, mert a tartalmat nem elég szimplán megírni, megfelelő formába is kell önteni azt, hogy egy írást versnek lehessen nevezni.
Ezt a verset még tavaly nyáron írtam, akkor majdnem egyben van az egész, csak most utólag szedtem szét.
Sajnos nem sok időt foglalkozom a formai dolgokkal, általában egy gondolati egység egy sor vagy egy versszak de az utóbbi időben elkezdtem kísérletezni és szeretném megtalálni az ideális formát.
Remélem nagyobb sikerrel járok, és akkor, ahogy mondtad, többet érnek majd a verseim.
Köszönöm a kommentet!
Üdv.:Tamás
Kedves Toni!
Én nem is várom el senkitől, hogy szakvéleményt írjon, nekem a legfontosabb az őszinte vélemény, ha valaki köntörfalazás nélkül megmondja a véleményét, jó vagy nem jó, tetszik, nem tetszik, de azt mindenfajta udvariaskodás nélkül.
Csak a kritikus hozzáállásból profitálhatok valamit.
Egy versnél azért a forma is igen lényeges, és ahogy Kata is mondta, ott van még mit fejlődnöm.
Igyekszem ezért megtenni mindent.
Üdv.:Tamás