Jogom-e?

Van-e jogom boldognak lenni,
Életem kezedbe tenni?
Kérhetem-e Szíved, Szerelmed,
Háboríthatom-e Életed?

Majd megszakad a szívem Érted,
Pedig tudom, Te ezt nem kérted.
Nem tettél, mondtál érte semmit,
Mégis egy érzés hozzád repít!

Kettéhasad az én lelkem,
Vágy és kétség gyötör engem,
Szívem űz, hajt feléd akaratlan.
Mondom százszor, ezt nem akartam!

Szívem, mint egy tüzes katlan,
Forr a vágytól kimondhatatlan,
Tudom, hogy nem kérhetek semmit,
Ami lelkem fájdalmán enyhít.

Mégis szívedért esedezem,
Eszem tudja, ezt nem tehetem!
Magamtól egyre csak kérdezem:
Hogy juthatott ide életem?

Hol rohannék hozzád, égve a vágytól,
Máskor érzem, arcomon a szégyen pírja lángol!
Nincs mentség tán arra, amit érzek:
Nem szabadna szeretnem Téged!

Nem tehetem, nincs rá mentség?
Egyre csak gyötör a kétség!
Sikolt a lelkem… Kérlek, Segíts!
Légy ítélőm, Bírám,
Vagy, szerető Kedvesem,…. ?