John Henry Newman – Égi fény, vezess

Vezess, te égi fény a homályban,
vezess engem,
az éj sötét, honom távolában
vezess engem.
Tartsd a lábam, nem kérem, hogy lássam
a jövőt, egy lépés csak a vágyam.

Nem kértem, érte nem remegtem, hogy
hogy vezessen,
mert választani szerettem, de most
már vezessen.
A napsütés a félelmek ellen
vezérelt feledett éveimben.

Fényed oly sokáig áldott, tudom
vezetni fog
özönvízen és az ingoványon,
az éj osont,
és reggel azok az angyalarcok
mosolygnak, miket szívemben tartok.

John Henry Newman – LEAD, KINDLY LIGHT

Lead, kindly Light, amid th’ encircling gloom,
Lead Thou me on,
The night is dark, and I am far from home,
Lead Thou me on.
Keep Thou my feet; I do not ask to see
The distant scene; one step enough for me.

I was not ever thus, nor prayed that Thou
Shouldst lead me on;
I loved to choose and see my path; but now
Lead Thou me on.
I loved the garish day; and, spite of fears,
Pride ruled my will: remember not past years.

So long Thy power hath blest me, sure it still
Will lead me on
O’er moor and fen, o’er crag and torrent, till
The night is gone,
And with the morn those angel faces smile,
Which I have loved long since, and lost a while.