Hold fényében úszva
Örök időben múlva,
Árnyék nélkül suhanva
Súlytalanul zuhanva,
Álomvölgybe bújva
Szállok hegyláncok között,
Északi dallal köszönt
Ezer hófehér világ,
Örökzöld táncot jár
A puha szél minden fán,
S arcodra lassan ébredek.
Vállamra hajtod fejed, s
Sóhajom kiszakad már:
Jöjj, s az én szememmel láss!
Merre született a szívem,
Éjjelenként hol pihenek
S mit kezeddel kezemben
Bejárva napfény szökne
Könnyben ázó egemre.
Jöjj világomba
By Hayal
3 hozzászólás
Kedves Hayal!
Kicsit hiányolom az írásjeleket, mert így nem igazán tudom hova tenni a hangsúlyt. Ahányszor elolvastam, mindig kicsit más értelmet nyert, mert mindig kicsit más helyekre tettem akaratlanul is az írásjeleket.
Egyébként nagyon jó a ritmusa, igazán gördülékeny, ez tetszik benne.
A mondanivalója is szép, bár kicsit szomorúan indul, s végződik is.
Összességében tetszik.
Üdv: Sachiko
Kedves Sachiko!
Nagyon köszönöm a véleményedet, igyekszem majd javítani az írásjeleken, csak néha az az érzetem, hogy ha elkezdem beleírni őket, akkor meg tele lesz velük az egész vers…még át kell gondolnom:-) Örülök hogy írtál és véleményeztél!
H.
Igaza van Sachikonak!
Az írásjelek teljesen más értelmet adnak mindenféle írásnak. Ugyanis a versre ilyen szmpontból ugyanazok az előírások, mint a prózára. Mondatokra kell szedni, s a mondatokon belül írásjeleket kell használni. Elmondani sem könnyű, ha nincsenek jelek, hol kell a hangot felemelni, vagy levinni.
A jelek nélküli írás csupán rossz szokás, egy nem helyes divat követése.
Hidd el, hogy a jó versed színvonalát ezek a hiányok lerontják. Pedig kár érte.
Szeretettel: Kata