Joseph Freiherr von Eichendorff: Die Nacht

Die Nacht

Wie schön, hier zu verträumen
Die Nacht im stillen Wald,
Wenn in den dunklen Bäumen
Das alte Märchen hallt.

Die Berg im Mondesschimmes
Wie in Gedanken stehn,
Und durch verworrne Trümmer
Die Quellen klagend gehn.

Denn müd ging auf den Matten
Die Schönheit nun zur Ruh,
Es deckt mit kühlen Schatten
Die Nacht das Liebchen zu.

Das ist das irre Klagen
In stiller Waldespracht,
Die Nachtigallen schlagen
Von ihr die ganze Nacht.

Die Stern gehn auf und nieder –
Wann kommst du, Morgenwind,
Und hebst die Schatten wieder
Von dem verträumten Kind?

Schon rührt sichs in den Bäumen,
Die Lerche weckt sie bald –
So will ich treu verträumen
Die Nacht im stillen Wald.

Joseph Freiherr von Eichendorff
(1788-1857)

Az éj (2. variáció)

De szép erdőn sötétben,
Ha csend szinte zenél,
Elálmodozni éjben,
Ha fán ős dal regél.

A csúcs holdcsillogásban
Merengve, gondban áll,
Kopott sziklaágyában
A forrás csengve száll.

Kifáradt, s pázsitjára
A szépség hálni tért,
Vet éj hűs árnyat rája,
S takarja kedvesét.

Csodásan lágy dalával
Az erdő halk ölén,
Csalogány had hangjával
Az éjt elbűvölé.

A csillag útját járja –
Ha reggel jössz te, szél,
Levészed majd az árnyat
A gyermekről, s felkél?

De nézd, az ág már moccan,
Pacsirta ébred már –
Elálmodoznék ottan,
Hol erdőn éj s csend vár.

Szalki Bernáth Attila