Hullámvasút ez az élet,
Hol fenn-hol lenn van a lélek.
Mert nem tudod mi az mi vár,
Mit teszel majd, ha rád talál,
A félelemmel rád törő
Sejtelmesen váró jövő
Döntéseket hogyan hozol?
Rossz időben kiben bízol?
Hogyan állsz fel, ha elesel?
Csalódásod, hogy rejted el?
Ha öröm jön, kivel örülsz?
Fellegekben, hogyan röpülsz?
Méltóságod, hogy tartod meg,
Hogyha mégis kinevetnek?
Csodát várni felesleges.
Tedd meg azt amit meglehet.
Az hibáz, ki tesz valamit.
Keresünk, hívunk valakit,
Akivel majd megoszthatjuk,
Jót és rosszat együtt kapjuk,
Ám a rosszat elfeledjük,
Jövőben a jót keressük.
5 hozzászólás
Túl sok a kérdőjel vagy nem tudom megfogalmazni, de valami miatt nem tetszett, talán a rímek is közrejátszottak, de valami nincs rendbe csak nem tudom mi:)
Üdv
A vers arról akart szólni, hogy ne féljünk a jövőtől, csak mert nem tudjuk mi lesz. Ha előre félünk, sem jobb, sem rosszabb nem lesz, ezért a sok kérdés. Én is érzem, hogy nem oké, valami hiányzik, nem jön le amit én mondani akartam. Köszi a hozzászólást.
Olyan a versed, akár egy "házi áldás"…
Gtarutulálok!
Gyömbér
Köszönöm kedves szavaid!
Tényleg nagyon jó ez a vers…(lehet,hogy csak nekem)de lejön a mondanivlója,csak egy kicsit a sorok közé kell látni,és nem csak magát a verset olvasni!!Tudni kell a szöveg mögé nézni!
Nagyon tetszett..:)Pusza