Amikor egyszer búcsút legyintve
útra kel végleg, elhagy a remény,
szövi majd létünket sűrűn a bánat,
nem jut el hozzánk az éltető fény.
Gondolat tallóz emlékek között,
keresve azt, hogy hol rontottuk el,
könyörtelen sors lelkeken tipor,
s nem törődik hulló könnyeinkkel.
Erő kell ide, ez lesz az élet,
kevés az öröm, bánat jut elég,
bőség kosara üresen tátong,
s létünkben gyakran vendég az ínség.
Harcol a világ, pénz ami számít,
eltipor mindent, ami szép volt, pusztul.
Farkascsata ez, kegyelem nincsen,
minden harapás rajtunk csikordul.
Jó lenne hinni, szebb lesz a jövő,
őseink álma válna valóra,
ébred a világ majd, tűnik a rossz,
s ember, embernek nem lesz hóhéra.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Elkeseredett hangvételű versed nagyon tetszik, már csak azért is, mert bizony eléggé sötétnek láthatjuk a jövőt. Soha ennyire pénzközpontú nem volt a világ, mint éppen ma, s bizony, ember, embernek farkasa… csak a remény marad. Nagyon jól megírt verset olvashattam. Gratulálok.
Szeretettel
Ida
Bár ne így lenne kedves Ida.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Valóban milyen jó is lenne, ha szebb jövő várna ránk! Én sajnos borúlátó vagyok ezen a téren. Az emberiség el fogja pusztítani önmagát. Inkább előbb, mint utóbb. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Azt, hogy ez változni fog, én sem merem remélni…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Tényleg jó lenne hinni. Sajnos a tények nem ezt igazolják. Szinte tudatosan töröljük az életünkből a szépet. Valóban igaz, hogy az Emberiségnek az Ember a legnagyobb ellensége.
Tetszett a versed.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Világunk, reménytelenül pusztulóban van és ezt egyesek nem kívánják észrevenni, az anyagiak fontosabbak.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Bizony, ma ilyen világot élünk, vágyni a jóra, bár csak remény. Farkas törvények uralkodnak. Ahol ember embernek farkasa. Szép és igaz vers.
szeretettel-panka
Kedves Panka, köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel, Judit