fagyos havon csikorog az idő, zsebéből reményt húz elő, intenek felém kék hegyek, csúcsukon emléked lépeget szivárványos színeket kelteget, s szemembe csillan napsugár, ághegyről jövőmbe nézeget, s mosolyt simít rám a képzelet
dpanka on 2010.04.15. 12:02 Kedves Éva! Gratulálok nagyon szép vers. Tetszett! Barátsággal Panka! Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
szhemi on 2010.04.15. 17:10 Nekem úgy tűnik, mintha olyanra, vagy olyan valakire emlékeznél, ami szép volt, akivel szép volt. Az a mosoly a végén sokat mondó. Tetszett a versed. Üdv: József Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Pomázi Dóra on 2010.04.19. 23:58 Képeid tetszettek, Szinte megjelentek, Különösen a fagyos havon csikorgó idő, mely "zsebéből reményt húz elő" Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
6 hozzászólás
Kedves Éva!
Gratulálok nagyon szép vers. Tetszett!
Barátsággal Panka!
Nekem úgy tűnik, mintha olyanra, vagy olyan valakire emlékeznél, ami szép volt, akivel szép volt. Az a mosoly a végén sokat mondó.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Szia Évike!
Nagyon szép!
üdv:Vali
Képeid tetszettek,
Szinte megjelentek,
Különösen a fagyos havon csikorgó idő,
mely "zsebéből reményt húz elő"
Köszönöm szépen Nektek 🙂
Nagyszerü kepek, jo volt olvasni!
H.