Gondolok rád ma is ,holnap is
szél fújhat
lehet tőle hajam kócos lobonc
kabátom nyitva
(mellem fededetlen)
(nem vagyok más)
(csak egy szerető ember)
szívemet viszem neked
a tenyeremben
jön a tavasz
szeretsz-e majd engem
ha
átölelsz
s milyen lesz majd
ha
karjaidba tényleg
befogadsz
2 hozzászólás
Kedves István!
Kellemes olvasmány a versed. (Még nem csömörlöttem meg a tavasz-versektől.)
Az íráskép is azt sejteti nekem, hogy itt a "ha" nagy hangsúlyt kap.
"szívemet viszem neked
a tenyeremben" – ez nagyon szép kép, szinte alázatos, de nem megalázkodó.
Jó volt olvasni.
Üdvözlettel: Laca 🙂
De jó!
Picit zavart a három zárójeles, de ilyenkor nem adok a formákra, ha érzem, hogy remek. könnyed, kabát-és szívkitáró, lírai, odaadó, tavaszias.
üdvözlettel. grey