(válaszok nélkül)
Mikor a betontengerünket
átszakítják a gyökerek
jogosan visszavéve az addig
fuldokló terepet,
a gyárak kéményeit
befutják a lüktető indák
és megrázza magát a Minden,
hogy kidobjon minket,
mint elrontott mintát
vagy az égzengéssel
együtt süvítve mondja,
hogy mi, gyönge férgek,
kotródjunk le róla
s vagy jégbe fagyva,
vagy lángokba borulva
tápláló anyagként omoljunk
vissza a Föld ölébe
és mi lelkünket elsikoltva
meghalunk, ahogy kérte
Akkor a bolygó tisztán,
jobb egészségben
eltöprenghet a sok
keringő kérdésen
és eljuthat odáig, hogy
feleljen végre
lesz még egyszer ember?
Jó volt ez? Megérte?
4 hozzászólás
Valójában a végítéletet fested le, igen plasztikus képekkel. Jó, hogy ilyen fiatalon így aggódsz bolygónk és az emberiség sorsáért, és ezt nagyon szép versekben teszed.
Üdv: Colhicum
Örök kérdés ez a viszonyrendszer, az viszont nem kérdés, hogy Te hogyan is ítélnél. A gondolatsor és a megvalósítás is nagyon erőteljes, plasztikus képekkel teszi egyértelművé. Nekem a “terepet” szó kicsit idegen, a “teret” jött nekem elsőre, de ez a Te versed, távol álljon tőlem, hogy okoskodjak. Jó verset írtál, tetszett.
aLéb
Kedves Feleri nagyon szép verset írtál a természet védelmére. Tény, hogy oda kellene már figyelni, hogy mit teszünk, mert unokáinknak valamit kellene hagyni örökül. Gratulálok versedhez.
Szia Feleri!
Nagyon nagy kalapot emelek a versedért!