Mondd, mit érlel a sorsa,
annak, ki feljutott a csúcsra,
kitűzi büszkén zászlaját,
fejére képzeli a koronát..
Körültekint – magas a szint,
Alatta nincs – harmónia,
van is mitől tartania..
Mozdul a föld, a menny dörög,
vihar készül, zúg a tömeg…
haragja bősz, – mi lesz, ha győz?
Mondd, mit érlel a sorsa,
akinek nem jutott korona,
játék kardjával hadonászik,
sorrendbe állítja katonáit,
a harcot is vállalja maga,
hiszen ez most a feladata.
Mondd, mit érlel a sorsa,
aki a hegyről lejövet
elvéti a soros lépést,
elszakítja a kötelet.
Lezuhanhat a völgy ölébe,
fejére hullnak a kövek,
sebaj! a piszkot leporolja,
másik hegyen lesz nagykövet.
3 hozzászólás
Nem baj, ha senki nem szól hozzá, magamnak írok főként, hogy ne feledjem el.
Kitagadtatok, mert rosszul fogadtam bödön kritikáját.
HURRÁ!
Ezt a verset a Költészet Napjára írtam.
nem rosszabb, mint sok másé, de meg is feledkeznek róla sokan,ami nem méltó – József Attiláról megfeledkezni – magátköltőnek tekintő amatőrökhöz
Kedves Karola!
Én örülök, hogy nem feledkeztél meg József Attiláról. Valóban nem rosszabb, mint sok másé.
Különben meg te csak írj, aki meg a kritikához ért, kritizáljon.
Üdv: Kati