Ím a nyárnak közepén
az erdőt járom én.
Tölgyeseknek rejtekén,
mennyi vadregény…
Ha tisztás kerül utamba,
pázsitján lépkedek.
Míg mókus szalad fenn a fán,
én utána kémkedek.
Július a hév hava,
a Nap reánk lehel.
Sugara úgy simogat,
súgja, élni kell!
Áldott fénye éltető,
most oly nagy ereje…
Érzed, hogy nő a fényerő,
ha fordulsz Nap fele?
A nyárfák ezüst csillogása,
futó szellő ujjain,
Víz fodrán a fény játéka,
mint finom hangszer húrjain.
Ez júliusnak ajándéka,
örvendj, élvezd, ne habozz!
Felszárítja bús könnyeid,
elűzi a bánatod…
Szárcsa bukik, pillangó száll,
míg árad szét a fény.
A kedvesem már vár énreám,
és elindul énfelém.
Átölelem a derekát,
forró, feszes és üde,
Úgy hevít, mint nyár derekán,
az áldott napsugár tüze.
Ó bújj hozzám, ott látod távol,
a messzi láthatár…
A nap tüzében szinte lángol
a felhők uszálya már.
Tarka mezők zöldje ragyog,
sok-sok virág illatoz,
Mintha örök nyár várna ránk,
lágy szellő ezt súgja most.
Élvezzed hát a júliust,
a nyárnak közepét.
A fénynek tarka színeit,
a napsugár kezét!
Ím a nyárnak derekán,
átölellek én.
Érzed, milyen július?
mint a legszebb költemény.
4 hozzászólás
Nagyon jóleső vers ez, újra gratulálok!
Egy kis csalafintot megengedsz? Amikor majd megyek Soroksárra a HÉV-vel, akkor eszembe juthat, hogy "Július a hév hava"? 🙂
De biztosan mondtam már, hogy nagyon tetszenek a klasszik-formáid!
Köszönöm kedves Andrea csalafinta hozzászólásodat!
Ez egy régebbi versem, de aktuális volt még behozni, hiszen július van még.
A HÉV-vel én is utaztam már, igaz nem júliusban, hanem decemberben. Ám van akinek a HÉV hava július. 🙂
Üdv.: Alberth
gyönyörű vers
gratulálok
Kedves Alberth!
Hiába, már 2007-ben is igazi, nagyon szép verseket írtál – ahogyan Andrea is említette – mindig klasszikus formába öntve. Igen a meleg nyárra nagyon is jól illik most is a versed, igaz, a nap melege idén igazán nem hiányzott!
Szeretettel gratulálok: Kata