Június könnyei

iJúnius könnyei

iJúnius könnyű szárnyain
tollakat borzol nyári szél,
habkönnyű, futó álmai
húrjain csillagfény zenél.

Az árnyak között bújdokol,
kifesti hosszú körmeit,
ajkain ózon-dal dalol,
s pipacsok csókjai lepik.

Június fényhangon köszön,
emlékek porát fújja le,
átszökken minden küszöbön,
nevét egy könyvbe írja be.

Hatodik vendég nálunk ő,
mint aki szerelemre gyúl,
velünk sok közös álmot sző,
de végül vágya elcsitul.

Úgy megy el, ahogy érkezett,
lábnyomán nyílik száz virág,
kínál varázsos éjeket,
csillagok csöndjét, s fényimát.

Búcsúja ha majd közeleg
könnyei nyári záporok,
öntöznek szomjas földeket,
s arcomon gyüngyharmat csorog…