Sétálni indulok ragyogó nyári nap,
melegben figyelem a kirakatokat.
Dörgés ereje rázza meg a fákat,
ijedten húzom össze a ruhámat.
A derült kék ég beborul felettem,
fekete fellegből villám csapkod le,
zord idő elől húzódom fal mellé
az ernyőt fejem fölé emelem.
Olyan az élet, mint a nyári zápor,
viharral tör rám, váratlanul támad;
attól kell rettegni, mindjárt elsodor.
Zúgva, hömpölyögve tör ránk az ár,
tengervíz zúdul be az otthonokba,
nem kímél, elönti, mi útjában áll.
10 hozzászólás
Kedves Kata!
A szonetted szép, a tartalma, amiről szól az inkább szomorú.
Valóban van hasonlóság az élet és egy vihar között.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm a szavaidat. Biozony, a pusztító árvíz nem szívderíő, én nagyon együttérzek azokkal, akiknek át kell élniük (mivel én egy háborús menekülést éltem át), amikor elveszett minden vagyoni értéke a családnak. Amit soha nem tudtunk pótolni.
A szonettet azért válaszottam, saját gyeplőmként, mivel én mindnt bőven írok le, itt viszont nem lehet túllépni a határt.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
a kötött formáció hozzátesz a vershez, kedves Kata
és nem elvesz belőle
gratulálok
Köszönöm a látogatást és a tanácsot.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Katám!
Minden természti erő nagyság, jó és rossz értelemben véve.Sajnos tragédiák születnek.
Hangsúlyozom sajnos.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Teljesen igazad van, a sorscsapásokat sajnos, nem mindig lehet kikerülni, pláne, ha hirtelen csap le az emberekre.
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Szertettel: kata
Kedves Kata!
A szép nyári nap könnyen fordulhat át tragédiává. Szépen versbe öntötted.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A nap szépnek idul a versedben, és zivatarral végződik.Te a valóságot írtad le a versedben.Sajnos sok szomorú ember van aki csak az otthona helyét láthatja a pusztító vihar miatt.
A versedhez gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
Az árvíz is felér egy kisebb háborúval, mert semmit sem kímél, mindent letarol. Egy otthont elveszíteni azt jelenti, hogy az életterét vesztette el az, akinek el kell szenvednie. Én talán azért érzékelem ennyire érzékenyen, mivel a háború alatt a legkedvesebb, ifjúkori otthonunkat vesztettem el, amit sohasem lehet bepótolni.
Köszönöm a kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata