Jutalmam: születésem
Önmagam porából
Puszta képe remeg kezemben
Mi édes remegés volt maga
Ódon vágyak nyögése hallik
Lét-ívük végső felvonása zajlik
Kívülem valóság esőjének sava
Múltam arany-bevonatát marja
Tegnap és Holnap örökké megcsal
Így kívánom őket, halálukkal
S csak a hazug, éter-testű
Jelen suttog a fülemben
Itt vagyok az életben
Azt hazudja: itt vagyok,
Pedig azóta is ott vagyok
Veled a megfakult álmokban
Veled az üres tegnapokban
Századszorra hívom, bár nem vágyom
Nekem áldozott tested, porladó álmom
Emlékből keverve ki az ízed
Eszenciád, léttelen lényeged
Magány percéből
Könnyem sójából
Higítva életem vizében
A végzet fekete üstjében
Csendben ülök, csak az elme szólal
Elhallgattatsz egy hajdani szóval
Hát így lesz édes
A tömény kín
Kiálts velem és ronts nekem
Véletlen választotta végzetem
Kéjes, sötét, ifjúi félelemmel
S mint akkor, úgy rohanj el
Törj össze és illessz össze újra
Nem vágyom már semmi újra
Hogy hallják akik voltunk, vagyunk
Szilárd valóság volt a tegnapunk
Vak száguldással vonj tovább
Duna part tüskés bokrai közt
Fülünkben egy régi dallam szól
Jobb kezedben lévő mobilodból
Játszd újra a múltat nekem
Ha nem látom, nem hiszem
Megdermed az életem
Ha a tegnapot nem éltetem
A csend gyászágyában remegem
Hűlt halottá hogyan sápadsz velem
S elfed téged egy szokás-bálvány
Elém szennyesen, pőrén állván
Öröktől menetelve
Kérdést sosem felelve
Legyen ő a tiszta kékséggel ölő
Öntudatlan életerő
S a szép mindenséget
Fakító részvétlen Idő
S amit látok: akaratvízió
Homályom vizében kavargó
Vakító elme szülte embrió
Érj véget, hazug inkubáció!
Belőlem egy tiszta gyermek
Mállott, bánat-lyuggatta képe
Jő világra hangtalan
Néma kínban, társtalan
Elvetélt percek gyásza, fekete vére
Azt kiáltja rekedten az égre
Csontja magában fájó üresség
Megtörhetetlen keménység
Élet-szerelmet táró reménység
S itt állok újra,
Szívemben valaki mással
Lassú előrehaladással
Talán egy nap én is erős
S igazán felnőtt leszek
Történjék hát
Mit bizalommal elhiszek
Életem ifjú, tudatlan álma
Kocsmafüst, szédítő lárma
Röpke, illanó álmom
Utolsó éjszakád elhálom
Mává gyúrván a Holnapom
Ég veled, ifjúi forradalom