Személyre szabott
glóriák repkednek,
a magány örökkévalósága
fonja át a meggörbült
karikákat,
hiszen ha már
mindened megvan,
az idő csak
korrodálni marad
nálad.
Kabin
Személyre szabott
glóriák repkednek,
a magány örökkévalósága
fonja át a meggörbült
karikákat,
hiszen ha már
mindened megvan,
az idő csak
korrodálni marad
nálad.
16 hozzászólás
Igazán remek gondolat!
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Köszönöm, Zuzmara!
Ezt nem lehetne jobban megfogalmazni!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm, Zsolti!
Kedves Csaba!
Ez ütős és tökéletesen átadott gondolat!
Gratulálok!
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, Zsóka!
Szia Csaba!
Olyan végtelen, olyan igaz sorok! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, Selanne! Bár azért próbáltam mind a sorokat, mnd a verset befejezni. 😀
Nem arra értettem!:-)) Ott fent a végtelen!!!!
Sejtettem én, mire érted! :))
Kedves Csaba!
Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint egy kabin? Én most lehet…
Szeretettel: pipacs 🙂
Nem tudom, pipacs. Engem már sok mindenhez hasonlítottak, de konkrétan kabinhoz még nem. 😀
Nagyon egyet értek a mondanivalóddal.
Az emberi élet célja nem a mennyország és a tökéletes kielégülés, hanem a folyamatos küzdés a javakért.
Máskülönben csak magány és sivárság várna rá, még a Paradicsomban is.
Ezt a verset igen jól eltaláltad.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, Tamás!
Kedves Csaba!
Mennyi kis magán-glória borítja a teret, és lassan magány-glória lesz belőle. Így karácsony tájékán az idő korrodálódására is jobban odafigyelünk. Három napig mindenképp. Szép, de méginkább igaz vers ez.
A.
Köszönöm, kedves Andrea! Nagyon rég jártam erre, rég "találkoztunk". Úgymond bekerültem egy ehhez hasonló kabinba. De hamarosan kitörök. 🙂 Vagy béreljünk egy kétszemélyeset? 😛