Tavaly üde gyermekkacaj fehér köntösben,
huncut nevetésük csiklandozta arcom,
mint homokszemek a Balaton-parton,
ölelésükhöz vastagon öltöztem.
…s most könnycseppek, hervatag angyalok arcán,
fekete karácsony piros ernyőben,
sírnak az angyalok hófehér kendőben,
te vígasztalod őket csak, anyám.
8 hozzászólás
Úgy tűnik nekem, mintha mások munkáiban könnyebben észrevennéd a ragrímeket, mint a sajátodban.
Üdv. a
Na igen, elismerem, ebben is van. Észreveszem én a sajátomban is, de másoknak kell észrevenniük, ahogyan én is másokéban veszem észre.
Kedves Csaba!
Verseddel visszatekintesz a múltba, mikor minden szép és vidám volt. Most megint eljött az ünnep de már feketén.Itt szépen játszol a szinekkel , fekete, piros, hófehér. Kissé bánatos hangulatot áraszt ez az ünnep.Elment valaki , aki hiányzik nagyon.Ennyit a vers hangulatához. A verstannal nem foglalkozom, mert tudásom hiányos, de megteszik ezt helyettem mások, és ez így van jól. Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Köszönöm szavaidat, Vali!
Hát igen, a karácsony hol fehér, hol fekete, hol vidám, hol szomorú valamiért.
Egyszer fent, egyszer lent. Sajnos.
Tán szonettnek indult? A rímképlet miatt kérdezem…
Tetszett.
Lehetett volna belőle akár az is, de nem terveztem szonettnek. Köszönöm, Irén!
Kedves Csaba!
A gyermekkori emlék, mely mély nyomot hagyott benned, csodálatos. A kép is melyet elképzeltem.
A bánat, mely veszteség, egy tisztelet, édesanyád felé. Megható! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, kedves Selanne! Gyermekkori… igen, az első verszakot így is lehet értelmezni, az a "tavaly" szó valójában az addigi életre is értelmezhető, igaz, én konkrétan az azt megelőző, 2007-es évre értettem, mikor írtam, s álítottam szembe a 2008-as gyásszal, melynél pedig a "most" a következő évtizedekre is értelmezhető nálam. Köszönöm, hogy olvastál!