Amikor szükségem lenne valakire, akkor nincs mellettem senki,
Amikor szükségem lenne Rád, akkor nem számítok semmit.
S ha nem számítok semmit, Neked akkor leszek a Senkid,
S akkor számítanék mindig, ha nekem lennél a Senkim.
Valaki és a Senki, ez a kettő létezik,
S ha az mondom Valaki, benned az hogy létezik?
Leszek én a Senkid, csak legyél nekem a Minden,
S ha Neked lennék a Minden, akkor nem lennék egy Senki.
Leszek én a Minden, s lehetsz nekem a Senkim,
S ha leszel nekem a Senkim, akkor Te leszel a Minden.
Szerelmünk hajnalán Te odébbálltál, így lettem Neked a Senkid,
Szerelmünk hajnalán Te megcsókoltál, így lettél nekem a Minden.
Csókod mézes tengerében benne volt minden, mi nekem kellett,
Az édes marcipántól a keserű citromig,
Az édes Marcikától a keserű Mártonig.
Kelletlenül kelletve magadat nekem adtad,
S hagytad,
Hogy csókod mézes tengerébe beleugorjak.
A mámor édes ízében fuldokolva nem engedted, hogy megfulladjak,
S a mámorelvonási tünetek mégis fullasztanak.
Fuldoklástól megmentve fuldokolni? Logikátlan…
Fojtogató lidércnyomás, foltozgató lidérc szokás,
Lélegeztető ajkaidból, lélek etető hamvaidból
Maradtak meg nekem az emlékek,
Miket fuldokolva, lélegezve eltépek!
4 hozzászólás
Kedves Réka!
Hasonló érzések kavarognak bennem amiről Te írsz. Nagyon összetett. Az eleje nagyon mellbevágó. Szinte fáj.Ezt megérte elolvasni. Az előbb leírtak miatt.
Ági
Kedves Ági,
örülök, hogy örömet szerezhettem, s hogy magadénak tudtad tekinteni a verset, s annak is, hogy úgy gondolod, megérte elolvasni. Köszönöm véleményedet! 🙂
Üdv.: R.
Kedves Réka !
Nagyon tetszik, szeretem az olyan verseket, amik elgondokoztatnak.
Mint a tiéd is:)
Gratulálok !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Örülök, ha elgondolkodtattalak 🙂
Köszönöm! 🙂
Üdv.: R.