Mint ki álmából riad, oly’ kábán
nézem, mint fut ablakom előtt a nyár.
Szelíd fény ül a fák koronáján,
míg ég s föld közt tűnni látszik a határ.
Esik. S ahogy az ég telesírja
a kitikkadt föld nap harapta testét,
lám, friss eret dajkál a dombok alja,
óvón tartva fölé szép-szelíd kezét.
Szél borzolta bokrok suttogása
hervadást lop a tobzódó táj fölé.
Még zöld a lomb, integet a nyárfa,
de kacsint az ősz: a holnap már övé.
2005. augusztus 4.
6 hozzászólás
A tökéletes ősz leírása…képek, levelek, fogatag… Nagyon jó
Köszönöm, kedves Titusz 🙂
Tituszhoz csatlakozom!
Köszönöm 🙂
Ó, de szép! Honnan ezek a szép gondolatok? Gyönyörű. Örömmel töltött el az olvasása.
Hát, itt a nyakamon van valami, a mellkasomban meg dobog egy olyan izé, és a lélek is arrafelé van valahol – hát így :)) Köszönöm 🙂