Az a régi elfeledett kaland
talán neve is talány marad.
Virágos nyár ölelt a padon,
rajtam szalagos kalapom.
Sejtelmesen csókolt a fény,
lehunyta hunyorgó szemét.
A csók nem elég, sosem elég,
egyre többet kívánt a szám,
a parazsat lánggá fújta a szél.
Égünk örökkön a nyár és én
erdei hűs fák, kék árnya alatt.
Tűnt az idő, rohamosan haladt.
Messze jár az a kalandos nyár,
ígéret földje volt, tán Kánaán.
Kalandos nyár
By oroszlán
9 hozzászólás
Kedves Ilona!
Prózai írásaidban általában több a romantikus vonás, mint a lírádban. De most versedben is megcsillan romantikus alkatod; a csókra éhes leányka, a szalagos kalappal.
A nyarak elillannak ugyan, de a szívünk bármikor visszaidézheti a legszebb emlékeket. Az a legjobb, ha a Kánaánt önmagunkban találjuk meg.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Köszönöm soraidat.
A mindennapokban sokszor meghalt már a romantika. Annyi fájdalom edzett keménnyé, de vannak meghatott pillanataim is.
Köszönöm, hogy olvasol.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icuka! Bizony, jó időnként a múltba visszaemlékezni, a kedves időket nem szabad feledni.
Mindenkinek vannak kedves szép emlékei, fiatalságot, boldogságot soha ne feledjük.
Versed csodálatosan szép költői szavakkal alkottad, nagyon kedves eme visszaemlékezésed.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm drága Kata, hogy olvastad ezt a kis kalandos szösszenetet.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! Ott éreztem magam a padon szalagos kalapban én is a zöldelő fák alatt. Csodaszép volt, ha kicsit fájt is.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
A szép emlékek fájnak, ha elmúlnak.
Milyen jó, hogy mindenkinek vannak szépek is, vagy csak szépek!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Roppant tetszett ez a versed. Egy kis romantikus ábránd, múltidézés… Jó visszanézni és emlékezni, mert a mi kincseink az emlékeink. Nagyon tetszett.
Szeretettel,
Ida
Bizony nagy kincs drága Ida a szép emlék, kár, ha kevés van belőle:)))
Szeretettel ölellek: Ica
sose nézz hátra, vágyva!
lnkább, mindig előre, ott vár a vágyak kikötője!