Vagyunk senki fia lánya
gyökértelen konok árva
kidőlt mindünk családfája
ügyelhet ránk más mamája
Családnak nem vagyunk tagja
csak az élet egy darabja
akiket kivet az akol
nem kíméli senki sehol
Kétségek gyötrik életünk
bűnt is gyönyört is szenvedünk
ábránd szorongás félelem
kísér minket az életen
Viselkedésünk inkorrekt
nem ismer minket etikett
intő szóra sosem adunk
indulat és harag vagyunk
Körülleng hazug irgalom
ügyel ránk a társadalom
de bármit súgjon is agyunk
csak ott jó ahol nem vagyunk
2 hozzászólás
Kedves Zsenál!
Tapasztalat? Életismeret? Empátia? Mélyre vivő vers! Engem megfogott.
Szeretettel:
Ylen
Köszönöm az értékelésed kedves Ylen, számomra fontos a véleményed.
Üdvözlettel, Zsenál