Volt egyszer egy kapitány,
Kalózképű, nagy zsivány.
Tengereken hajózott,
harcolni nem habozott,
mindjárt kardot ragadott.
Nagy vizeknek ura volt,
nőkkel sem volt soha gond.
Pödörgette bajuszát,
s azt figyelte csak csupán,
merre terem "vadvirág".
Kit el lehet rabolni,
hajójára felhozni…
Azután a horgonyt fel,
ismét hosszú útra kelt,
szép foglyában kedve telt.
Lányok, jó lesz vigyázni!,
kikötőbe nem járni!
Ott les rád a kapitány,
kalózképű nagy zsivány
és szándéka nem vitás.
4 hozzászólás
Még jó, hogy a hölgyeknek nincs oka félni kicsiny hazánkban, mivel elég messze az óceán!:)))
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Csak egy kis bolondozás…
Köszönöm, Judit
Mint mindig aranyos kedves vers!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka!