Gyenge tavaszi fény csillan a harmatos avaron.
Oly tiszta, friss a levegő, hogy bódultan iszom.
Tüdőm lövelli ki a városi port a számon
és áramlik be helyette a tiszta, friss ózon.
Sajnos egyet kell értenem veled, a levegő tényleg szennyezett, és ez nagy probléma. Nagyon szép iróniával tudtad ezt megfogalmazni. A vers eleje egy szép tájversként indul, a vége a naturális valóság.
Gyönyörűen adtad vissza és utaltál arra – a törvényszerűségre -, hogy az emberen csak a tiszta természet képes segíteni. Szeretettel olvastam soraidat és gratulálok: Zsuzsa
4 hozzászólás
Kedves Pecás!
Sajnos egyet kell értenem veled, a levegő tényleg szennyezett, és ez nagy probléma. Nagyon szép iróniával tudtad ezt megfogalmazni. A vers eleje egy szép tájversként indul, a vége a naturális valóság.
Szalai Mihály
Kedves Mihály!
Örömmel tapasztalom mindég meg a természet örökletes szépségét, azt a szépséget, amelyet az ember még nem rontott el (hála Istennek, van még ilyen!)
Pecás
Gyönyörűen adtad vissza és utaltál arra – a törvényszerűségre -, hogy az emberen csak a tiszta természet képes segíteni. Szeretettel olvastam soraidat és gratulálok: Zsuzsa
Kedves Pecás!
A természet szeretete sokat tud adni. És nemcsak a testünknek, hanem a lelkünknek is. Örömmel olvastalak: Szilvi